2017-ben létezik még olyan, hogy hűség? Mit is várunk el a hűség hallatán? Tényleg ennyire nehéz elhinni, hogy a mai nap is élnek még olyan emberek, akik kitartanak párjuk mellett, akiknek kapcsolat, család téren is van elképzelésük, jövőbeli tervük? Nem csak annyi, hogy a jövő héten melyik bárba mennek lerészegedni? Csekély számban ugyan, de jelen vannak még ilyen emberek. Ezekre persze ferde szemmel néz az emberek többsége. De miért? Talán a hűség valami olyan, amivel játszani lehet? Vagy olyan, ami nem számít? Talán azért ’nézik’ meg a hűséges embert, mert lassan már mindenki azt látja maga körül, hogy ez megcsalja a párját, az félre lépett, kalandozni akart.

Nem vagyunk egyformák. Van, aki úgy gondolja, sőt talán az úgy érzi jobb szó, hiszen a szerelmet, szeretetet érezni kell, az nem döntés kérdése. Az, hogy ezzel a szeretettel később mit teszel, na, az már döntés kérdése. Tehát mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mikor enged az érzésnek, vagy éppenséggel a vágynak. Minden egyes évben egyre fiatalabb az átlag életkor, amikor is elkezdik a szexuális életet a, ma már mondhatni fiatal gyerekek. És persze mit várunk egy 16 éves gyerektől? Hogy majd ennyi idősen megtalálja az igaz szerelmet? Persze, hogy nem. És talán nem is akarja, mert, hogy ő fiatal és élni szeretne még, nem elköteleződni. Én kapcsolatba vagyok 18 éves korom óta, ez az első komoly kapcsolatom. De valahogy ez az ’én élni akarok, még fiatal vagyok’ nem egyenlő és nem is volt soha egyenlő azzal, hogy akkor most minden buliból másik sráccal megyek haza, ha egyáltalán eljutunk odáig, hogy haza megyünk, nem csak az első bokorig jutunk. Nekem ez anno, kb. 5 évvel ezelőtt, annyit jelentett, hogy barátokkal elmentünk bulizni és maximum flörtöltünk. Nem, hogy még a nevemet se tudja, de már járt a bugyimban. Ezek után persze, hogy megnéznek egy-egy párt, akik huzamosabb ideje együtt vannak és még mindig tart a szerelem és az egyik legfontosabb, a hűség. Az oltár előtt is örök hűséget fogadsz a párodnak, de szerintem nem neki kell hűséget fogadnod, hanem először is magadnak. Hiszen a kísértés, legyen szó bármiről, körül vesz minket, de azt neked kell eldöntened, hogy engedsz e neki, hogy meg ér-e annyit ez a kísértés, amennyit elveszíthetsz, ha engedsz neki.

Ki tudja, hogy mit hoz a jövő? Az sem biztos, hogy ha ma lefekszel, holnap reggel felébredsz. De ha a jelenben vagy, és a jelenben megteszel mindent azért, hogy szerethesd a párod és ő viszont szerethessen, akkor mindegy mit hoz a jövő, ott lesztek egymásnak.

Meg szegném a hűséget azzal, hogy mással beszélek, sétálok, találkozunk? Ha barátok vagyunk ez természetes. Hogyan máshogy lehetne megőrizni egy barátságot, ha nem a személyes találkozókkal, beszélgetésekkel? De ha előjön az előbb említett kísértés és a párod fontos neked, akkor ez a döntés nem is lesz igazán döntés, mert hát miért is ártanál magadnak szándékosan. Szinte már ösztönből jön, hogy ’nem, semmi okom az égvilágon engedni e kísértésnek’.  Remélem, egyszer tényleg divatba jön a hűség is, csak úgy, mint egy cipő vagy egy póló.