Eseménydúsnak nem mondanám ezt a hetet, viszont érzelmileg igenis eseménydús volt. Előző posztban boncolgattam, hogy milyen is szeretet nélkül együtt lenni valakivel. Igenis láttam és éreztem, hogy valami nincs rendben és ez ellen szorgosan tettem is. Csakis annyit, amennyit alapjáraton meg kéne tennem a másikért, a kapcsolatunkért. És pozitív eredményt hozott. Tehát éreztem, hogy valami nincs rendben, nem úgy viszonyult hozzám, nem úgy beszélt velem ésatöbbi. Úgy viselkedett, mint egy barátjával. Aztán péntek este elmentünk iszogatni, ő enyhén szólva berúgott. Elmondta miként szeretne velem együtt lenni, én persze hajtogattam, hogy nem, így biztos nem, bűzlik az alkoholtól és reggelre semmire sem fog emlékezni. Végül megtörtént aminek megkellett és igazam lett. Alig emlékezett valamire az estéből. De elkövetett egy hibát, legalábbis akkor hibának tartottam. Azt mondta, hogy szeret. Ezt már eljátszotta egyszer, akkor az lett a vége, hogy másnap szakítani akart, és csak a pia beszélt belőle, mikor azt mondta, szeret. Ettől féltem most is, szex közbe közölte, hogy szeret. Aztán persze, mikor mondtam, hogy ezzel ne szórakozzon megint, korrigálni próbálta, hogy szexelni szeret. Hajnali 3-kor egy szál gatyába hányt az udvarba… én mentem utána pokróccal és takartam be, próbáltam csillapítani a fájdalmait, éreztetni vele, hogy ott vagyok, ha bármire szüksége lenne. Szeretek róla gondoskodni. Aztán reggel megint szóba hoztam ezt a szeretlekes dolgot, mire ő azt felelte, hogy szeret. Mindig is szeretett, csak azért mondta, hogy nem, hogy kapjak észbe koránt sem fasza minden. Ezt most elhittem, de az előző szeretlek de mégse alkalomra ez nem igaz, hisz akkor annyira rossz volt a helyzet, hogy a szakítás szélére kerültünk, és kb 1-2 hónap volt, mire újra tudta érezni, hogy szeret.

Őrülök, hogy ezt most ennyivel megúsztam, és bár tudom, hogy nem tudom ráhúzni minden veszekedésünkre a „mindig is szerettelek, csak…” dolgot, mégis nagyon nagy boldogsággal tölt el, hogy ezt mondta. És azóta a viselkedése is más. Bújuk, puszilgat, csak úgy megállít az utcán és átölel, és az együttlétek is sokkal másabbak. És mondja is, hogy szeret. Úgyhogy most próbálok a lehető legjobban viselkedni, jól reagálni a helyzetekre, nem úgy, mint akinek elgurult a gyógyszere.

Egy másik jó hír, aminek nagyon örültem. Korábbi posztban véleményeztem egy Dr. Csont könyvet. Mivel kiolvastam elkezdtem kutatni a következő rész után, mire ugyanazt a választ kaptam. Se könyvesboltokban, se kiadóknál sincs. Végül megkeresett egy magánszemély, hogy neki megvan a sorozat több része is, és szívesen eladná nekem 15K-ért. Sok pénz ez egyszerre, viszont így 7 könyvet kaptam, és meglepően jó állapotúak. Kicsit sajnálom, hogy nem az első fordítást sikerült beszereznem, de ennek is nagyon örülök, ugyanis kitudja, hány könyvre kaptam volna még elutasító választ. Szóval most van 7 könyvem, lesz mit olvasnom.