Túl sok minden nem történt ez a 10 nap alatt. Vagy mégis? Drága expárocskámmal nem tudok mit kezdeni… Van, hogy pozitív a dolog kimenetele de utána valami negatív történik. A múlt hétből talán a péntek, amit érdekesnek mondanék. Bumbi éjszakás volt, így kb reggel fél7re ért haza, mikor is az anyja ott várta az ebédlőben. Kérdőre vonta, de neki fogalma sem volt, hogy miről beszél az anyja. Aztán beszéltek az egész  mindenségről, hogy miért hazudott, miért van velem ha egyszer szakítottunk és a legfontosabb, miért velem akar menni nyaralni.. És ezt én is reggel fél7-kor kaptam a nyakamba, mikor kómásan a melóhelyen épp próbálnám összeszedni magam. Már tök örültem, mint majom a farkának, hogy végre jól alakulnak a dolgok, hisz az a csütörtök… az a nap megváltoztatott minden. És csak hogy tetőzve legyenek a dolgok, az is kiderült, hogy elolvasták a levelezésünket, amibe az anyjáékon kívül szaftos részletek is voltak. Nem sokkal ezután a drága húgocskája küldött nekem egy gyönyörű üzenetet, amiben taglalja, hogy ÉN mennyire tettem tönkre a családjukat és nem látnak engem ott szívesen. Na meg Bumbinak is választania kell, gondolom köztem és a családja között. Végül kiderült, hogy a szülők nem úgy vélekednek a dologról, mint a drága kicsi lány, nekik csak az volt a baj, hogy hazudott. Ebből azt szűröm le, hogy velem túl nagy problémájuk nem lehet. Mellesleg nagyon sokszor mondtam, hogy beszéljen a szüleivel, mert nagyon csúnya vége lesz… lett is. Így nem akar tőlem semmit. Aznap délután még jött hozzám, hogy velem alszik, de inkább elment dolgozni és a közös nyaralást is lemondta, elment a kedve az egésztől. Ez után én írogattam neki, hogy beszélje meg otthon mi is van kettőnk közt. Mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy hazugság lenne mindaz, amit az elmúlt héten éreztetett velem. Természetesen nem történt meg. Azzal a kifogással, hogy jót akarnak a szülők és általában bejön. Na de, hogy is adhatnának megfelelő tanácsot, ha nem ismerik a sztorit? Tudnák, hogy még most is küzdök érte, változok miatta akkor nem gondolnák azt amit most.

Pestre menni annyira nem volt kedve, hogy ma elment és csak csütörtökön fog haza jönni.. Kérdeztem, hogy ez minek köszönhető, fél e a szüleitől, vagy csak szimplán nem akart velem menni de választ erre sem kaptam. Nagyon szarul esik ez az egész, mert tényleg vártam, nem sűrűn adatik meg, hogy elmehessek. Annak is nagyon örültem, hogy péntekre szabit kért, csak hogy a Balatonon egy nappal többet lehessünk fent.

20-án így végül barátnőimmel mentünk el koncertre, ahol közbe Bumbival sms-zet majdhogynem végig. Ott is volt egy olyan megszólalása, hogy „szörnyű. Ha nem tetszik keress mást” Mintha még mindig úgy tekintene ránk mint egy pár. Majd ki csattantam a mosolytól. Másnak meg olyanokat mondott, amiből világosan látszik, hogy nem vagyunk együtt. Megőrjít ezzel a kettős dumájával. És képtelen vagyok elengedni még egy halvány kis reményt látok rá, hogy újra összejöjjünk.

Az elmúlt hét állítólag nem volt hazugság, és érzem is, hogy nem, csak azt furcsálom, hogy tudnak ilyen gyorsan változni az érzelmei.. Megkérdeztem tőle azt is, hogy szeretné e még látni, tapasztalni milyen az, amikor normálisan beszélek, viselkedek vele, erre ő egy talánnal válaszolt, ami nem túl meggyőző de mégsem egy nem volt.

A másik sráccal is alakulnak a dolgok, részéről jobban, mint részemről, és én addig nem is leszek képes nagyon nyitni felé még Bumbi képben van, csak az a baj, hogy szeretném, ha képben lenne…Most vele találkozgatok, de a beszélgetésen túl nem szeretnék menni vele semmiképpen. Bumbival egyszerűen mi egymásnak vagyunk teremtve, nagyon jól mutatunk egymás mellett, mindenki irigykedett a kapcsolatunkra, hogy mi örökké együtt leszünk és ez az érzés annyira jó, mikor mások is látják, hogy milyen boldogok vagyunk. Csak az utóbbi időbe ez egy álarc volt, ő nem volt boldog velem. De most megint azt érzem boldog lenne velem, hisz nem volt annyi intimitás ami miatt érdemes lenne megjátszani, hogy ő velem akar lenni ha szex nincs is. Apró figyelmességei is voltak, hozott a kedvenc fánkomból, hozott fagyit meg ilyesmi. Amit csak úgy nem teszek meg főleg nem az exemnek akitől nem akarok semmit és nem szeretem.

Ez még a jövő zenéje kivel, hogy alakulnak a dolgok. De Bumbival ezt hamar rövidre akarom zárni. Haza jön utána valamelyik nap kell beszéljek vele, hogy mi is van most, mit tudnánk kezdeni a helyzettel, mert ez a kettősség nem a legjobb. Kicsinálja az ember jobban, mintha tudná, hogy a válasz nem.  Nagyon reménykedem benne, hogy aki mellett kikötök, azzal boldogok leszünk, és tényleg mindent megtesz azért, hogy velem legyen. És nagyon remélem, hogy az Bumbi lesz. Bántott, nem küzdött értem eléggé, nem mindig érdekelték a dolgaim eléggé, de én is sokat hibáztam és én képes vagyok megváltozni és jó hatással lenni rá, jó irányba terelni.