Ismételten gyorsan pörögnek az események. A legutóbbi bejegyzésben még arról írtam, hogy be szeretném fejezni a ’szex az exxel’ felállást. Nagyon sokat és régóta gondolkodtam azon, hogy valahogy beszélnem kell a szüleivel, mert Bumbi alig mondott valamit az otthon történtekről és nekem tudnom kellett. Alapjáraton is egy kíváncsi ember vagyok, de mikor azt mondják, tönkre tettem a családot és egyéb finomságok, na az kiveri a biztosítékot és még normálisan el sem mondja senki, hogy mégis hogy tettem, vagy ezért miért én vagyok a hibás. Legtöbb barátom szerint hülyeség lenne elmenni, csak lejáratnám magam előttük. Olyanokat vágtak hozzám, hogy tökre tettem a családjukat, megtanítottam őt hazudni, és választás elé állították, vagy engem választ és elköltözik hozzám, vagy elfelejt, és akkor nem dobják ki otthonról. Mint utólag kiderült egy hazugság indította el ez, hogy választania kell. Szakítás után pár nappal már megint találkoztunk és a közös nyaralást nem akartuk lemondani, sőt még többet is szeretett volna velem tölteni. De valamilyen oknál fogva elolvasták a szülei a levelezésünket és innentől indult meg a lavina de nagyon gyorsan. Valamilyen szinten meglehet érteni a szüleit is, hogy otthon lakik, akkor az a minimum, hogy nem hazudozik össze-vissza, másik oldalról nézve viszont 27 éves az ember, elég felnőtt ahhoz, hogy egyedül eldöntse kivel, mikor, hol szeretne lenni. Mondanom sem kell, hogy a nyaralás lefújva. Sőt minden kapcsolatot meg akart szüntetni velem. De ez sem tartott pár napnál tovább. És ezt eljátszottuk párszor, még végül idejött, várt rám majdnem 1 órát, nagy nehezen elmondta, hogy szeretné folytatni, majd ezt otthon is közölte a szüleivel, akik az eddigieknél is keményebben fogadták, és tényleg választás elé állították. Este jött is az üzenet, hogy sajnálja, hogy megint reményt adott, szemét dolog volt és aljas tetű, de ezt fejezzük be, ne találkozgassunk, csak néha üzengessünk. Na én ott, abban a pillanatban köpni-nyelni nem tudtam, nem értettem, hogy most mit tudtak alkotni, ami miatt ennyire megváltozott, ilyen hirtelen. Következő nap találkoztunk, megkértem, hogy üljünk le valahova. Egész úton rám sem nézett, mintha idegenek lennénk egymás számára. Nagyon sajnáltam szegényt, mert ismerem, milyen nehezen beszél az érzéseiről vagy bármiről, már ha egyáltalán hajlandó bármit is mondani. És, hogy a szüleinek végre beszélni kezdett, ők meg azzal díjazták, hogy megint lehurrogták és falhoz állították. Azon sem csodálkoznék, ha többet nem mondana el nekik semmit, és akkor nekik sem kell meglepődni ha megint hazudozni kezd. Én sem szívesen beszélnék olyanokkal, akik azt akarják beszéljek és hálájuk jeléül mindenért lecsesznek.

Tehát találkoztunk, meggyőztem, hogy maradjon még egy kicsit, le is ültünk. Elkezdtem kérdezni, próbáltam beszélgetni, terelni kicsit a gondolatait, mert napok óta a béka segge alatt volt az életkedve. A simogatást, ölelést is elutasította, puszikról nem is beszélve. Később kiderült azért utasított el mindent, mert túl jól esik neki, de tudja, hogy ennek nem lehet folytatása.  Annyira elegem lett már ebből a huzavonából, hogy elhatároztam a héten elintézem a szüleit. Nagyon szerettem volna beszélni velük, de közbe kurvára féltem is. És folyton az járt az eszemben, ha még sikerül is elintéznem és zöld utat kapunk, szükségem van-e egy ilyen emberre, aki kb. semmit nem harcol értünk, meghunyászkodik az anyjáék előtt, nem hajlandó egy szót sem mondani, vagy épp kiállni értem, mikor ilyeneket mondanak, hogy megtanítottam hazudni vagy tönkre tettem a családjukat. Kell-e nekem egy mulya ember…Végül elmentem és beszéltem az anyjával. Mindig is tőle tartottam a legjobban, de most inkább az apjától. Ő volt az is aki, választás elé állította. Szóval beszéltem az anyjával, nem is tudom kb. 1 órát talán. Nehézkesen indult a beszélgetés de végül kiderült mi a problémájuk velem. Sokszor beszéltem Bumbival csúnyán, káromkodok, mikor munka volt a kertbe én csak néztem, ahogy dolgoznak (csak akkor ha semmit nem tudtam segíteni és mondták, hogy nem kell csináljak semmit), le volt ejtve a húga (arról nehogy már én tehessek, hogy szívesebben van velem) és hogy mellé egy olyan lány kell, aki noszogatja, ugyanis általános iskola óta németet tanul de a nyelvvizsgája még mindig nincs meg, a külön tanárhoz meg megint egy hónapja már, hogy nem jár. Mondtam én neki, hogy menjen, ne hanyagolja el de nem hallgat rám, sőt senkire se, mert nagyon makacs… ilyenkor meg le lehet imádkozni a jó istent is,  arra sem fog hallgatni, ha nem akar. Nyilván én is a legjobbat akarom neki, de ha ilyen, akkor fejen állhatok se változik meg, inkább ha már más nem, én elfogadom ilyennek.

Mióta beszéltem a szüleivel 2 nap telt el, tök jól megvagyunk, nagyon aranyos üzeneteket ír, de ebből még nem akarok messzemenő következtetéseket levonni. Megint telebeszélik a fejét, vagy kidobással fenyegetik megehetem a cipőmet… De most egyenlőre minden okés, próbálom élvezni mindegy egyes percét. Mondjuk következő nap délutánján már el ment Pestre, szóval olyan sokat nem találkoztunk, mióta kicsit jobbak a dolgok csak annyit, még lekísértem az állomásra. Aztán ma jön haza, de elég későn, én meg korán lefekszem, reggel nagyon korán kelek, és másnapos is vagyok szóval nem árt a pihenés.

Még ő Pesten volt, én Halott Pénz koncertre mentem a barátaimmal. Próbáltam élvezni és miután elfogyott 2 liter Whisky kóla sikerült is kicsit elengednem magam. De mikor lassú számokat játszottak, kicsit megzuhantam, ugyanis 3 éve szeptember 19-én is Halott Pénz koncert volt, és ott ismerkedtünk meg. Most is szerettem volna, ha itt van, de mindegy, így is nagy buli volt. Végig szakadt az eső, enyhén szólva bőrig áztunk, de így is rengetegen voltak. Képet sajnos az eső miatt nem tudtam csinálni, nem akartam eláztatni a gépem. Összegezve nagyon jó buli volt, aztán elmentünk kocsmázni, az már kicsit kevésbé, mert mindenki szétszéledt, a párok egymást nyalták, így már nem élveztem a társaságot és elég korán, talán 1-1:30 lehetett mire haza értem.

Erről az eseményről sincs normális fényképes dokumentációm, de remélhetőleg a dolgok most egy darabig jól alakulnak és tudok kicsit mással is foglalkozni a blogon, amihez képek is fognak társulni.