Az elmúlt egy hónapban folyton őrlődtem, hogy választanom kell két ember között. Azt hittem rajtam áll, mi lesz a dolgok végkimenetele. Hát tévedtem, de még mekkorát. Ha hagyom, hogy magával sodorjon az ár, most pont az ellenkője lenne a mostani felállásnak és nem lennék ilyen helyzetben. Volt párommal jól alakulnak a dolgok, kimondva még nincs, de együtt vagyunk. Antival meg úgy tűnt vége, mióta Bumbival alakulnak a dolgok, próbáltam lerázni, nem válaszolni az üzeneteire, de a minap nem bírtam ki, hogy ne írjak neki. Találkoztunk is este, nagyon jó érzés volt vele lenni, másabb volt, mint eddig, élveztem a társaságát, nem görcsöltem rá. Bennem volt azért, hogy egy bizonyos határt nem szeretnék vele átlépni Bumbival való helyzetünk miatt, de nemtudom most mihez kezdjek. Anti elmondta, hogy nagyjából egy hete beszélget egy lánnyal, már az első találka időpontja is megvan, és jól alakulnak a dolgai. Ahhoz képest, hogy a végén mennyire jól éreztem magam vele, és hiányzott, látni akartam ez az új lányos dolog egyáltalán nem hatott meg. Aztán miután elment, este még beszélgettünk és azt mondta, jó volt velem nagyon, és ha így haladnak a dolgok lemondja a másik lánnyal a találkát és ma is szeretne látni. Egyszerűen döntésképtelen vagyok.. Az eszem az egyikhez húz, a szívem a másikhoz. Bumbival nekem hosszú távon már voltak terveim, házat, gyereket, családot szerettem volna vele. Nagyon szerelmes voltam és imádtam az egész embert a hibáival együtt. És még csak nem is a szakítás miatt vagyok patt helyzetben, hanem az utána következett egy hónap miatt, mikor csak úgy játszadozott velem. Előző pasijaimmal kivétel nélkül mindig az volt, hogy egészen addig akartam velük lenni, még tényleg az enyémek nem lettek, és az esetleges másik lányt lekoptatták. Na mármost itt nincs másik lány, viszont azt érzem, hogy az enyém és már nem húzok hozzá annyira, mint ezelőtt. És valamilyen szinten szomorúsággal tölt el, hogy mennyi mindent terveztem/terveztünk és nem biztos, hogy összejön. Azért még vannak kósza ábrándjaim, hogy de jó lenne vele ez meg az, aztán rá kell jöjjek, ha értünk nem volt képes harcolni, akkor nem kellene belevágni nagy dolgokba. Egyenlőre biztos nem. Szeretnék vele lenni, valamilyen szinten szeretem, a szerelem az elmúlott a szakítás után, de még szeretnék vele együtt lenni, csak ha most Antival befejezem, aki nem mellesleg, azok után, hogy csúnyán viselkedtem vele még mindig szeretné folytatni, és tudom hogy csak szavak, de küzdene az aktuális barátnőjéért. Ezek nekem fontosak, tudok hülye lenni nagyon.. de épp ennyire tudok szeretni is. És persze van megbocsájthatatlan hiba, de Bumbival nem ez volt, ha most mégiscsak velem akar lenni. De ez is olyan, hogy kérdeztem mit érez, mit akar, hogy állunk most, és a legtöbb kérdésemre a ’nemtudom’ volt a válasza… Na meg ha minden jól alakul és valami oknál fogva a szülei megint tele beszélik a fejét szerintem képes lenne megint elhagyni, független attól, hogy szeret-e vagy sem. Régebben is voltak olyan húzásai, hogy más lánynak írogatott szépeket, nekem meg nem mondott semmit, még az se, hogy csinos vagyok. Anti meg állandóan velem lenne, és mindig mondja mennyire jól nézek ki, még mikor a lehető legslamposabb vagyok is. Ez annak is köszönhető, hogy vele még nagyon az elején járok, aztán ahogy telik az idő lehet, hogy ő is így elfakulna és nem bókolna annyit, vagy egyáltalán. Az elején Bumbi is nagyon odaadó volt, aztán elhalványult. De vonz is az új, tetszik, hogy flörtölünk, játszunk egymás határaival, felfedezzük egymást.