Szombaton, azaz tegnap végre össze tudtunk hozni egy rendes találkát az egyik munkatársammal. Az ismerkedésünk azzal kezdődött, hogy érdeklődött a kutyám iránt. Ez enyhén szólva furcsa volt nekem, egy pasi, aki valamiért bejelöl, majd a kutyás képeim láttán rám ír, hogy mennyire bírja a spánieleket, és szeretné megnézni élőben. Mikor és hol tudná. Azt hiszem még aznap délután ki is jött hozzánk. Nagyjából semmi másról nem beszéltünk egy órán keresztül csak a kutyámról, és hogy neki milyen története volt a sajátjukkal. Néha voltak kínos csendek, én sem tudtam másról beszélni, ez előtt egy szót sem váltottunk egymással. Végtére is eltelt ez az egy óra, elvoltunk, beszélgettünk. Egy szürke térd melegítőnadrágba, egy piros pólóba, baseball sapkában és egy sima sportcipőben jött ki. Meg kell hagyni elég jól nézett ki. Miután elment még pár szót beszélgettünk chaten. Az elkövetkező napokban egyre többször írt, szépen lassan mindenféléről kezdtünk már beszélni, előjöttek újabb és újabb témák. Majdhogynem bármilyen téma bukkant elő, megegyezett az ízlésünk, ahogy ő mondta, „ijesztően sok bennünk a közös”. Munkahelyen sosem beszélgettünk magánügyekről, sőt aligha beszélgettünk bent. Nagyjából két hét után eljutottunk oda, hogy a feleségével való életébe, a gondjaiba is beengedett, megbízik bennem. És ugyanez fordítva, én is a legmélyebb gondjaimat meg tudom vele osztani. Nem érzem azt, hogy unja hallgatni egy még félig idegen ember gondját, baját, és én is szívesen meghallgatom őt. Egy idő után munkahelyen is többször futottunk össze, feljött hozzám, együtt mentünk le enni. Kb egy héttel ezelőtt nagyba beszélgettünk mindenféléről, mire egyszer csak azt írja, hogy ő nem akarja megbeszélni mi hogy legyen, majd alakulnak a dolgok. Tágra nyílt szemmel néztem, hogy ezt most mire írta, mire gondolhat, mert volt, hogy egyszerre több témában is beszélgettünk. Azt hittem a feleségével való gondok oldódnak majd meg, vagy zárulnak le. Eszembe sem jutott, hogy rólunk beszél. Elmondta, hogy kedvel, szeretne megismerni. Mivel nem egy rossz srác, kedves, és nagyon sok a hasonlóság van bennünk én is kezdtem megkedvelni, csak egy apró bökkenő van… nős.. Nem a legjobb a viszonyuk, szakítottak is már, válni is akart, de a lényeg, hogy most együtt vannak és egy 10 éves kapcsolatot nem lehet csak úgy feladni. Nem is várom el, hogy ezt tegye. Annyiban rossz, hogy a beszélgetéseket titkolni kell, így mikor otthon van a felesége alig tudunk beszélni, találkozni munkán kívül egyáltalán nem. Most szombaton, mint a bejegyzés elején írtam, sikerült összehozni egy talit. 2 órát voltunk együtt, kocsikáztunk egy kicsit, majd egy kilátóhoz mentünk, ahol remélhetőleg ismerőssel a lehető legkevesebb az esély összefutni. A beszélgetés itt is nehezen indult, de beindult. Beszélgettünk most is mindenről. Családról, barátokról, hobbiról, exekről. Az égvilágon tényleg bármiről. Egy jó kis délutánt töltöttünk el egymással, remélem lesz rá még lehetőség.